Csákány!
Mikulás után nem jelentkeztünk, mert béke, szeretet, család, óév-újév, lélek, sursum corda. Tényleg. És semmi bejgliprofanizmus, kocsonyaprosztóság, olcsószaloncukor, állatimelléktermék-halálvirsli és fekveokádás.
Úgy tűnt, a gyíkok is visszahúzódtak a kövek alá, talán, vagy kaméleon (a profi! huhha-ha!) szóval kaméleonként legalább színüket változtatván próbáltak jófejek lenni. De a seggarc az seggarc, a Bérencz csak Bérencz maradt, hamar kiderült, no lám, no lám. Koblentz a Szépbadarságban megint rittyentett neki cikket, megint a Szent Istvánról. Megint téblábol szegény Bérencz, szülősködik, képviselősködik, sőt biztos civil véleményt is fogalmaz már zűros-áporodott alagsori homályokban, ahol műbőrkalapban Pravdát, Az nincs-et stencileznek szorgos elvtársi kezek, mahorkától sárga ujjacskák.
És ahogy egy rendes, vonalas elvtársnőtől elvárják, Koblentz illusztrálja a tirannikus, éjjel begyűjtős, veseleverős, földönrugdosós, herezacskót áramozós állapotokat azzal, hogy mindenki név nélküli a cikkben. Név nélküli rettegő. Persze ez így önellentmondás, ha levesszük balranézős olvasószemüvegünket, látnánk. A hiteltelenségel nem igazolhatunk kitalációkat, a számonkérhetetlenséggel nem támaszthatjuk alá Bérencz számonkérő, kioktató mondatait. De a Szépbadarságban mindez elmegy, majd nemsokára jő a Pékfasza, meg az Az nincs, ismét 2002, az önkormányzatba beékelődött gennyes fekély most nem "Csak Kérdezem" Zoltán, hanem "Az Ember, Aki Soha Semmit Sem Tud Megbeszélni Az Őt Támogató Társadalmi Szervezetekkel" (AEASSSTMAŐTTSz, az egyszerűség kedvéért) Jenő.
Gyengébbek kedvéért: ha egy újságíró, egy riporter, egy média nem tud névvel szóra bírni embereket egy ügyben, az két, egymást nem kizáró dolgot bizonyít: a szerző hazudik, maga találja ki az egészet, méginkább úgy mondják meg neki megmondóemberek (szaknyelven "véleményvezérek"), hogy mit írjon. A másik lehetőség, hogy a szerző egy fasz, nem ért az újságíráshoz. Na nem ahhoz, ami ma nálunk újságírás. A rendes újságíráshoz nem ért. Mert akkor tudná: magát, újságját, cégét nem égeti igazolhatatlan szövegekkel. Piacgazdaságban ebből a konkurencia botrányt csinál, másnaptól mondják lefelé az előfizetéseket, zuhan az eladás, esik a kiadói részvény.
Persze a cikk írója kis alsamesz a nagy játékban. Kupac szaron a seggszőr. Mindig beleragad egy-kettő, de nem ők az igazi büdös szarok.
És Miavicc kis kihagyás után megint durrogat a Hídlapban is, mondván, lekonyult a demokratikus pöcs, amikor leszavazták a Lőrinc utcai kétirányúsítást, bezzeg ha kétirányú lesz a forgalom megint, akkor meredten áll majd a demokratikus broki, és lehet bekapni, mint a régi jó világban.
Csak hát ez a késő-kádári, proto-SzDSz-en úgy maradt baromállat újfent kihagyja a levélből azt a csekélységet, hogy itten a fasznak megint nem a jó végén áll a levélíró. Hogy itt megint csak áldemokráca ocsúját hinti a rend, a méltóság és a választott képviseleti rendszer tiszta búzája közé.
Mert a népszavazás, éppen mostanában láthatja mindenki, aki néz és normális, valóban üdvös és támogatatndó, amikor a zsarnokká vált hazug kormányzat terpeszkedő mohóságát, jogtiprását, katasztrofális hozzá nem értését és szó szerint életveszélyes hatalomgyakorlását akarjuk megfékezni. "We, the people", írták az ámérikai alapító atyák, vagyis "Mi, a nép".
De Bohocz érve mindössze annyi, hogy "azért köll népszavaznya, mer' van itten valami, amiben őtet leszavazták". (Direkt demagógul írom, hagyjatok már békén!) Érvet, na azt ő nem ír. Halványan utal a megnőtt szennyezésre, miközben elfelejti, hogy azt a port, benzin- és gázolajbűzt nem a belvárosiaknak kell szagolniuk. Isteni közbeavatkozás talán, hogy a Lőrinc utcaiak levele éppen a másik oldalon jelent meg. És isteni az is, csak valami dionüszoszian buja, már-már fallikus, ahogy Bráner, a mindenáron civil, nem az a nyugdíjas tűzoltó, aki MaSzoPosként építgette magát 2006-ban, na az a Bráner ott pucsít a Simor utca végén, gyűjtve az aláírásokat.
Tényleg nincs összefüggés a törpék okoskodása és a szocik lázongása között? Tényleg nem lehet észrevenni, ahogy a Rózsaszín Párducpolip karjai nőnek, növeszti Bérencz és Lopási, hogy aztán összeérjenek nyakunkon?
Porondi művészúr, civilben ittasgyilkos és művészeti igazgató is szép erkölcsiséget, morális magaslatot mutat a kormányzat liberális (ami ma annyit tesz, "akarnok, szűklátókörű, tolvaj") fele által ránk oktrojált deformok mentén. Reklámban, több biztosítós rendszert népszerűsítő reklámban szerepel ő, gondolom a castingon nem kérdezték, hogy "nem-e nevezék mán ki magát Fidesz-többséggel művészeti igazgatónak?".
Szar a szkeccs dramaturgiája, hába, Eörsipista(bácsi)val, Lukács György tanítványával kihalt a teatralitáshoz való érzék a libertörpökből, most már csak a ripacskodás maradt. Bántóan elnagyolt a reklámbéli autószerelőszaki felmászása a kocsihoz, a kocsiból kilógó kócos kábelköteg, és az, ahogy a választól megvilágosodott öreg műszerész képébe beleragyog a xenonizzó (érted, bazz', megvilágosodik, erre kigyullad a lámpa, érted, szimbóleum).
És bántóan ostoba a dialógus szövege is, miszerint a sokbiztosító az olyan, mint ahogy régen csak egy helyen lehetett egyfajta autót venni egy színben, most meg már sok kereskedőnél sokfélét lehet.
Óbazmeg, és látjátok a sokgyermekesek, pályakezdők, nyugdíjasok, "gyártósori motorszerelők", "operátorok",a droidok csordáit az autószalonok előtt? Hát miért nem? Mert nincs rá pénzük? Miért, bazze'? A biztosítókra lesz?
És most valami egészen más: szociológiai felméréssel igazolták, hogy ma nálunk a legnagyobb elszegényedési kockázatot a gyermekvállalás jelenti. Ezt a kurva kommerek és a kurva libik csinálták. Ma e kurvaországban kevésbé baszik rá az, akit kirúgnak, akinek a lábát levágja a vonat, aki elissza a máját, eldohányozza a tüdejét, akin kijön a családi hajlam, géntérkép, novabor, mint aki gyermeket nemz, fogan, vár, szül, nevel.
És ezeknek reklámol az esztergomi Várszínház művészeti igazgatója, akit Lopási, hallerzoltán és Bérencz csináltak meg képviselőnek.
Parányikám, jössz le arról a kurva létráról, mielőtt kirúgják alólad, az apád keservit!...
Basszátok meg, Gyíkok!
Timmy!
